Chapter o2.

A számok címét meg nem tudom mondani, de párat már hallottam. A koncertet nem csak megpróbáltam élvezni, hanem élveztem is. Önfeledten ugráltam és néha még a szöveget is tudtam énekelni. Tényleg jól éreztem magam, pedig nem is számítottam rá. Éppen egy lassabb szám ment, mikor odajött hozzám egy nagydarab biztonsági ember.
-Hölgyem, jöjjön velem kérem! - inkább utasításnak hangzott, mint kérésnek. Kicsit megijedtem, hogy esetleg valami rosszat tettem. Szememmel kétségbeesetten Sophiet kerestem, de egy kicsit arrébb állt, mint én, így nem tudtam szólni neki.
-Ne féljen, nem került bajba - mosolygott rám a férfi, én pedig megadtam magam és követtem. Kimentünk a tömeg szélére, majd a biztonságis egy laza mozdulattal felkapott és átemelt a kordonon. Mondhatom, majdnem sikítottam egyet. Követtem az embert, aki mindig ellenőrizte, hogy még követem-e. Amikor Odaértünk a VIP lépcsőhöz megtorpantam.
-Én oda nem tudok bemenni, nem VIP-t vettem - mondtam hangosan, hogy a nagy hangzavarba meghallja. A férfi csak egy hülye pillantást vetett rám, majd maga elé tolt és felmentünk a színfalak mögé. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik itt. Egyszer csak megjelent egy fiatal lány, kis mikrofonnal a szája előtt. Amint meglátott engem beleszólt
-Itt van.
Amint közeledett felém, annál jobban lettem ideges. Mi a franc folyik itt?
-Szia! - mosolygott rám, majd folytatta - Ma téged választottunk ki OLLG-nek. Szóval mindjárt vége a számnak, és akkor Justin idejön, fogd meg a kezét és odavezet a székhez, csak ülj le és olvadozz. - vázolta fel gyorsan, és már lökött is ki a színpadra.
-Eljött a One Less Lonely Girl ideje - hallottam meg Justin jellegzetes hangját, mire az egész tömeg sikítani kezdett. A fiú egyre közeledett nagy vigyorral a képén. Felém nyújtotta kezét, amit habozva, de elfogadtam. Ám amikor elkezdett 'húzni', én az ellenkező irányba tolattam. Fura fejjel rám nézett, mire inkább mellé siettem. A sikítozó lányok egyre hangosabbak lettek, nem is értem, hogy Justin ezt hogy bírja elviselni. A tömegben Sophiet kerestem a szememmel, de a rám irányuló reflektorok miatt ez nem ment. Ahogy előre megmondták, a fiú odavezetett egy székhez, amire leültem. Amikor elkezdődött a zene kicsit összerezzentem. Rövid idő után felcsendült Justin hangja is, ami ezúttal felém szólt. Mondhatom, kicsit sem pirultam el, áh dehogy. Az arcom az egész dal alatt piros - inkább vörös - színben 'pompázott'. Kínkeservesen ültem a székben, fejemen egy koszorúval. Mikor végre vége lett a számnak, kifújtam a levegőmet, majd mikor Justin ölelésre nyitotta karját, mosolyogva megöleltem. Pár perccel később már a backstage részlegen néztem ahogy a fiú befejezi a koncertet a szokásos 'Eszméletlenek voltatok! Köszönöm New York'-kal, majd leszalad a színpadról elhaladva mellettem. Amikor meglátta hogy ott vagyok megtorpant
-Ne menj sehova, mindjárt jövök!-mosolygott rám, majd továbbfutott.
-Öhm idejöhetne a barátnőm? Együtt jöttünk és balhé lenne ha nem együtt mennénk haza - fordultam a biztonsági őrhöz, aki 'iderángatott'.
-Nem probléma. Mutasd, hol van? -kérdezte és odahívott maga mellé. Egy percbe sem tellett míg megláttam Sophie-t. A férfi lement érte, és felhozta.
-Úúúristen! - sikított egy óriásit - Tudod te, hogy milyen mázlista vagy?
-Ezek szerint - nevettem el magam - Amúgy miért pont én? - kérdeztem a biztonságist.
-Justin választott téged - mondta, de nem is figyelt rám, éppen egy nővel beszélgetett. Ekkor megláttam Justint, ahogy felénk jön, éppen egy haverjával nevettek valamin. Mögöttem hatalmas sikítás hallatszott, észre sem vettem hogy más lányokat is felhoztak ide - valószínűleg a VIP-esek -. Jus minden egyes lánnyal csinált képet, kaptak aláírást, sőt  a fiú még beszélgetett is velük, megkérdezte, hogy hogy vannak, tetszett-e nekik a koncert. Ez nekem egy kellemes csalódás volt. Mikor 'elfogytak a lányok' odajött hozzánk, mire Soph megszorította a kezemet.
-Na lányok!- mosolyodott el -Hogy hívnak titeket?
-April Johnson - mutatkoztam be - Ő pedig a legjobb barátnőm Sophie Anderson - mutattam be Sophie-t amikor nem reagált.
-Örvendek! Közös kép?
-Sophie biztos kér! - mondtam, majd odalöktem az említett lány Justinhoz -Térj észhez basszus - suttogtam közben Soph fülébe. Láttam a szemében, hogy leesett neki és teljesen magánál volt már a kezdeti sokk után. Arra számítottam, hogy sikítozva elkezd ugrálni és ölelgetni Justint, de Sophie meglepően éretten viselkedett. Bájosan mosolyogva állt be az énekes mellé, és semmi jele sem volt már a sokknak. Mikor a kép elkészült Justin felém fordult
-Most te jössz.
-Oh nekem nem kell kép - mondtam kínosan nevetve, mire az énekes furán nézett rám - Öhm.. Én nem vagyok rajongó - magyaráztam, amivel csak rosszabb helyzetbe kerültem. Sophie kerek szemmel nézett rám, Justin is valami hasonlóan reagált. - Vicceltem! -kezdtem el kínosan nevetni, mire Justin elmosolyodott.
-Mi koncert után mindig elmegyünk egy szórakozóhelyre. Tudtok mondani valami jó helyet? - váltott témát
-A Rio klub elég jó - mondta Sophie.
-Oké, akkor oda megyünk. Van kedvetek nektek is jönni?
-Igen - vágta rá Soph
-Nem Sophie, nem tudunk menni. Már így is késésben vagyunk.
-Maradj már! Majd azt mondjuk apukádnak hogy nálunk alszol, az én szüleim meg meg fogják érteni. Semmi baj nem lesz! - győzködött barátnőm.
-Rendben, menjünk! - egyeztem bele végül
-Oké, de számítsatok sikítozó rajongókra meg esetleg fotósokra. - figyelmeztetett minket Jus. Elindultunk a hátsó kijárat felé: Justin, Sophie, én és Justin néhány barátja.

Chapter o1.

-Boldog születésnapot! - ugrottam Sophie nyakába. A legjobb barátnőm ma tölti 16. életévét.
-Aah végre 'Sweet Sixteen'.
-Ééés ma mit szeretnél csinálni? - kérdeztem
-Hát az egész család jön vacsira, ezért nem tudunk sokat együtt lenni - szomorodott el egy kicsit.
-Használjuk ki az időnket - kacsintottam rá majd belekaroltam. A közeli parkba mentünk sétálni.Vettünk fagyit, sokat hülyültünk, míg Soph telefonja bele nem kezdett Justin Bieber - Roller Coaster című számába.
-Megyek - szólt bele és rögtön le is rakta.
-Ez gyors volt - mosolyogtam rá, majd elköszöntünk egymástól. Egyedül sétálgattam, míg meg nem láttam egy ismerős arcot, mire rögtön elindultam az ellenkező irányba.
-Hé April! Kérlek állj meg, beszéljük meg.
-Mi van, dobott a barátnőcskéd akivel megcsaltál? - fordultam az exbarátom, Jack felé
-Én dobtam őt. Még mindig téged szeretlek és sajnálom.
-Nekem erre nincs időm - indultam meg határozottan, de megfogta karomat és közel húzott magához -Eressz el! Már semmit nem érzek irántad! - győzködtem , de inkább magamat.
-Azt mondod? - nézett rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával. Egyre fogyott köztünk a távolság, levegőmet visszatartottam. Mikor szája találkozott az enyémmel, a pillangók rögtön életre keltek gyomromban és automatikusan visszacsókoltam. Percekig faltuk egymás ajkait, míg levegőhiány miatt elszakadtunk. Homlokát enyémnek támasztotta miközben enyhén lihegett.
-Semmit, ha? - vigyorgott rám. Szememet lesütöttem és elindultam kifelé a parkból, mikor újra megakadályozott.
-Már mondtam, eressz el! - sziszegtem dühösen
-Ahhoz képest élvezted.
-Menj a pokolba! - vágtam hozzá, majd hazafutottam. Otthon szokás szerint senkit sem találtam. Apa van amikor haza sem jön, olyan sokáig dolgozik. Én nem sajnálom, amikor itthon van is csak a balhé megy. Már várom, hogy végre nagykorú legyek és elhúzzak egy másik városba, országba, kontinensre , bánom is én hova. Sajnos az még messze van, éppen hogy betöltöttem a 17-et. A mélyhűtőből elővettem egy pizzát és elkészítettem. Tele van a hűtő fagyasztott ételekkel. Már kezd nagyon elegem lenni az itthoni dolgokból. Ha Sophie nem lenne a napjaimat egyedül tölteném, de rengetegszer vagyok vele, náluk. A szüleit már szinte 'apának és anyának' hívom. A családi vacsira én is hivatalos voltam, de inkább nemet mondtam, hogy a tényleg családi legyen. Lassan ettem a pizzát, miközben a TV-ben néztem valami idióta filmet. Egyre laposabbakat pislogtam, éreztem, hogy perceken belül elalszom, mikor a telefonom megcsörrent, ezzel a szívbaj hozva rám. A kijelzőn Sophie neve és képe jelent meg.
-Mizu? - szóltam bele kómásan
-AAAAAAAA - sikította, mitől az álom egyből kiment a szememből.
-Mi történt? - kérdeztem gyorsan
-Megkaptam az ajándékomat és nem fogod kitalálni, hogy mi az!!
-Justin Bieber koncertjegy. - mondtam mosolyogva.
-Nem! Egy Justin Bieber koncertjegy... vagyis ja eltaláltad - kezdett el nevetni a vonal másik végén - De honnan tudtad?
-A szüleid kérdezték, hogy szerintem mi lenne a 'tuti ajándék'.
-De ugye azt is tudod, hogy két jegyet kaptam és nyilván nem anyával fogok elmenni.
-Ahj. Erre nem is gondoltam. A francba mást kellett volna mondanom - kezdtem komolyan, de mire a mondat végére értem már nevettem - De annak ellenére, hogy nevetek még nem megyek el veled.
-Naa! Apriil! - vette fel a kunyizós hangnemet. Abban is biztos voltam, hogy a kiskutya szemeket is alkalmazta, de azt ugye nem láttam.
-Átgondolom, oké? - adtam meg magam. Sophie tudta, hogy a 'meggondolom' felér egy 'igennel'.
-Köszönöm, imádlak! A koncert holnap este lesz.
-Ilyen hamar? - döbbentem le.
-Aha anyáék már rég megvették a jegyet és Jus csak ma és holnap koncertezik New Yorkban.
-Értem. Hát akkor megvan a holnapi programom.
-Vásárlás? - hallottam a hangján, hogy a szeme felcsillant.
-Nem - nevettem - Itthon kitalálni, hogy mit vegyek fel. Nincs pénzem új ruhára, tudod jól.
-Hát kérj apudtól!
-Ja, ha itthon lenne talán. De nem is sajnálom, szeretem a ruháimat.
Még beszélgettünk egy darabig, majd 10-kor úgy döntöttem elköszönök és felmegyek aludni.

~*~*~

A szekrény előtt álltam tanácstalanul és már 5 óra volt, ami azt jelentette, hogy Sophie egy óra múlva lesz itt. A délelőttöt végigaludtam, majd egy órakor úgy döntöttem, hogy csinálok rántott húst. A bibi csak az volt, hogy se hús, se köret nem volt otthon hozzá, így boltba is mentem, arra gondolva, hogy még csomó időm van. Ja gondoltam én, csak nem számoltam a dugóval. Így mire hazaértem már fél 4-et mutatott az óra és úgy voltam vele, ha már elmentem a boltba, akkor eszem is. És hát hirtelen háromnegyed öt lett és én még nem álltam sehogy. Nem akartam nagyon kiöltözni, de azért megadtam a módját. Egy indián mintás nadrágra és egy barna pólóra esett a választásom hozzá illő cipővel [sál és szemüveg nélkül (szerk.megj.)]. A hajamat csak leengedve hagytam és a sminkemre sem fektettem nagy hangsúlyt, csak egyszerű szempillaspirál szemceruzával és vörös színű rúzs. 5:55-kor már elégedetten álltam a tükör előtt. Nem úgy értem, hogy 'hú de jól nézek ki', inkább 'kihoztam magamból mindent amit lehetett'. A csengő hangja megtöltötte az üres házat. Azért egy kicsit izgatott voltam. Igaz, hogy nem szoktam a zenéjét hallgatni, és Biebert pedig kifejezetten -és nyíltan- nem bírom, de a hangulat biztos jó lesz és mivel Soph-ról van szó, megpróbálom élvezni is. Mosolyogva nyitottam ajtót, ahol Sophie mamája állt kedvesen mosolyogva. Leoltottam a lámpát, beriasztottam, majd bezártam a lakást. Beszálltam barátnőm mellé a hátsó ülésre. Egy izgatott mosolyt -inkább vigyort- küldött felém, amit viszonoztam is. Amikor szülőkkel vagyunk 'összezárva' sosem beszélgetünk csak csendben nézelődünk és ez most sem volt máshogy. Viszont amikor a szülők elhajtottak Sophie visítva elkezdett ugrándozni, mire én csak nevettem és megfordultam az aréna felé. Rengeteg lány állt a bejáratnál pedig a koncert még csak háromnegyed óra múlva kezdődik. Mindenki csak sikítozott meg ugrált, énekelt és a hangulat kezdett egész jó lenni. Megfogtam barátnőm kezét és beálltunk a méteres sorba, ami viszonylag gyorsan haladt. Beléptünk az arénába és bár már álltak a színpad előtt de nem voltak nagyon sokan.
-Figyelj, te menj és tolakodj előre én veszek innit - tájékoztatott barátnőm, majd magamra hagyott. Remek! Elindultam a lányok felé, majd az 'ott van aa barátnőm oda engedtek?' technikával nagyjából előre verekedtem magamat. Bő 5 perc múlva megjelent mellettem Sophie, és együtt vártuk a koncert kezdetét. Elbeszélgettük az időt, nem volt vészes. Egyszer hátranéztem és az aréna tömve volt már emberekkel. Mivel az órámat nem néztem meg, gyanítottam, hogy lassan kezdődik. Nem is tévedtem, mert mikor visszafordultam a fények kialudtak és fülsüketítő sikítozás töltötte be a 'termet'.