Chapter o2.

A számok címét meg nem tudom mondani, de párat már hallottam. A koncertet nem csak megpróbáltam élvezni, hanem élveztem is. Önfeledten ugráltam és néha még a szöveget is tudtam énekelni. Tényleg jól éreztem magam, pedig nem is számítottam rá. Éppen egy lassabb szám ment, mikor odajött hozzám egy nagydarab biztonsági ember.
-Hölgyem, jöjjön velem kérem! - inkább utasításnak hangzott, mint kérésnek. Kicsit megijedtem, hogy esetleg valami rosszat tettem. Szememmel kétségbeesetten Sophiet kerestem, de egy kicsit arrébb állt, mint én, így nem tudtam szólni neki.
-Ne féljen, nem került bajba - mosolygott rám a férfi, én pedig megadtam magam és követtem. Kimentünk a tömeg szélére, majd a biztonságis egy laza mozdulattal felkapott és átemelt a kordonon. Mondhatom, majdnem sikítottam egyet. Követtem az embert, aki mindig ellenőrizte, hogy még követem-e. Amikor Odaértünk a VIP lépcsőhöz megtorpantam.
-Én oda nem tudok bemenni, nem VIP-t vettem - mondtam hangosan, hogy a nagy hangzavarba meghallja. A férfi csak egy hülye pillantást vetett rám, majd maga elé tolt és felmentünk a színfalak mögé. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik itt. Egyszer csak megjelent egy fiatal lány, kis mikrofonnal a szája előtt. Amint meglátott engem beleszólt
-Itt van.
Amint közeledett felém, annál jobban lettem ideges. Mi a franc folyik itt?
-Szia! - mosolygott rám, majd folytatta - Ma téged választottunk ki OLLG-nek. Szóval mindjárt vége a számnak, és akkor Justin idejön, fogd meg a kezét és odavezet a székhez, csak ülj le és olvadozz. - vázolta fel gyorsan, és már lökött is ki a színpadra.
-Eljött a One Less Lonely Girl ideje - hallottam meg Justin jellegzetes hangját, mire az egész tömeg sikítani kezdett. A fiú egyre közeledett nagy vigyorral a képén. Felém nyújtotta kezét, amit habozva, de elfogadtam. Ám amikor elkezdett 'húzni', én az ellenkező irányba tolattam. Fura fejjel rám nézett, mire inkább mellé siettem. A sikítozó lányok egyre hangosabbak lettek, nem is értem, hogy Justin ezt hogy bírja elviselni. A tömegben Sophiet kerestem a szememmel, de a rám irányuló reflektorok miatt ez nem ment. Ahogy előre megmondták, a fiú odavezetett egy székhez, amire leültem. Amikor elkezdődött a zene kicsit összerezzentem. Rövid idő után felcsendült Justin hangja is, ami ezúttal felém szólt. Mondhatom, kicsit sem pirultam el, áh dehogy. Az arcom az egész dal alatt piros - inkább vörös - színben 'pompázott'. Kínkeservesen ültem a székben, fejemen egy koszorúval. Mikor végre vége lett a számnak, kifújtam a levegőmet, majd mikor Justin ölelésre nyitotta karját, mosolyogva megöleltem. Pár perccel később már a backstage részlegen néztem ahogy a fiú befejezi a koncertet a szokásos 'Eszméletlenek voltatok! Köszönöm New York'-kal, majd leszalad a színpadról elhaladva mellettem. Amikor meglátta hogy ott vagyok megtorpant
-Ne menj sehova, mindjárt jövök!-mosolygott rám, majd továbbfutott.
-Öhm idejöhetne a barátnőm? Együtt jöttünk és balhé lenne ha nem együtt mennénk haza - fordultam a biztonsági őrhöz, aki 'iderángatott'.
-Nem probléma. Mutasd, hol van? -kérdezte és odahívott maga mellé. Egy percbe sem tellett míg megláttam Sophie-t. A férfi lement érte, és felhozta.
-Úúúristen! - sikított egy óriásit - Tudod te, hogy milyen mázlista vagy?
-Ezek szerint - nevettem el magam - Amúgy miért pont én? - kérdeztem a biztonságist.
-Justin választott téged - mondta, de nem is figyelt rám, éppen egy nővel beszélgetett. Ekkor megláttam Justint, ahogy felénk jön, éppen egy haverjával nevettek valamin. Mögöttem hatalmas sikítás hallatszott, észre sem vettem hogy más lányokat is felhoztak ide - valószínűleg a VIP-esek -. Jus minden egyes lánnyal csinált képet, kaptak aláírást, sőt  a fiú még beszélgetett is velük, megkérdezte, hogy hogy vannak, tetszett-e nekik a koncert. Ez nekem egy kellemes csalódás volt. Mikor 'elfogytak a lányok' odajött hozzánk, mire Soph megszorította a kezemet.
-Na lányok!- mosolyodott el -Hogy hívnak titeket?
-April Johnson - mutatkoztam be - Ő pedig a legjobb barátnőm Sophie Anderson - mutattam be Sophie-t amikor nem reagált.
-Örvendek! Közös kép?
-Sophie biztos kér! - mondtam, majd odalöktem az említett lány Justinhoz -Térj észhez basszus - suttogtam közben Soph fülébe. Láttam a szemében, hogy leesett neki és teljesen magánál volt már a kezdeti sokk után. Arra számítottam, hogy sikítozva elkezd ugrálni és ölelgetni Justint, de Sophie meglepően éretten viselkedett. Bájosan mosolyogva állt be az énekes mellé, és semmi jele sem volt már a sokknak. Mikor a kép elkészült Justin felém fordult
-Most te jössz.
-Oh nekem nem kell kép - mondtam kínosan nevetve, mire az énekes furán nézett rám - Öhm.. Én nem vagyok rajongó - magyaráztam, amivel csak rosszabb helyzetbe kerültem. Sophie kerek szemmel nézett rám, Justin is valami hasonlóan reagált. - Vicceltem! -kezdtem el kínosan nevetni, mire Justin elmosolyodott.
-Mi koncert után mindig elmegyünk egy szórakozóhelyre. Tudtok mondani valami jó helyet? - váltott témát
-A Rio klub elég jó - mondta Sophie.
-Oké, akkor oda megyünk. Van kedvetek nektek is jönni?
-Igen - vágta rá Soph
-Nem Sophie, nem tudunk menni. Már így is késésben vagyunk.
-Maradj már! Majd azt mondjuk apukádnak hogy nálunk alszol, az én szüleim meg meg fogják érteni. Semmi baj nem lesz! - győzködött barátnőm.
-Rendben, menjünk! - egyeztem bele végül
-Oké, de számítsatok sikítozó rajongókra meg esetleg fotósokra. - figyelmeztetett minket Jus. Elindultunk a hátsó kijárat felé: Justin, Sophie, én és Justin néhány barátja.